Az élet vég nélküli tanulási folyamat, amelyben azt tanuljuk, hogy hogyan kezeljük az érzelmeinket. Az érzelmeinkkel belső világunkat vetítjük ki a külsőbe, de ha az érzelmeink nem állnak az irányításunk alatt, akkor nem a megfelelő üzenetet küldik a külvilágba, és eltakarhatják igazi énünket.
A dühös ember még több dühöt vonz, a negatív még több negativitást, a karma kitágul, és amit érzel, azt vonzod magadhoz. A szellemileg fejlettebb embernek könnyebb az érzelmi rendszerrel bánnia. Nagyobb a lelki nyugalma, nem gurul olyan könnyen dühbe, nem lesz olyan könnyen féltékeny, nem olyan negatív.
Az érzelmeidet akkor tudod kezelni, ha először is beismered, hogy vannak, felismered, hogy pontosan mik azok, és azután megpróbálod kikutatni az eredetüket. Ha féltékeny vagy valakire, de tagadod, továbbra is féltékeny maradsz, és így boldogtalanná teszed magad. Azon a napon, amikor beismered magad előtt, hogy féltékeny vagy, megkezdődhet a gyógyulásod. Miután bevallottad magadnak, hogy problémád van a féltékenységgel, próbálj meg utána nézni, milyen okok húzódnak meg a háttérben, és akkor e nagyobb tudatosság birtokában hatástalanítani tudod majd, végül pedig teljesen el tudod engedni!
Egy mintát csak akkor tudsz megtörni, ha megérted, hogy a probléma benned van, az érzelmeid szintjén. Ezt ismerd el, és utána engedd el az érzelmet! Menj tovább, engedd el, békélj meg vele! Csak ekkor oldódhat fel a karma!